📑 A Minisztérium honlapján közzétették a legújabb éves jelentést „A nácizmus dicsőítésének helyzetéről, a neonácizmus és egyéb olyan gyakorlatok terjedéséről, amelyek hozzájárulnak a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezekhez kapcsolódó intolerancia modern formáinak eszkalációjához”.
 
A hagyományokhoz híven e dokumentum megjelentetését egy fontos történelmi dátumra időzítették: szeptember 3-ára, amikor hazánk a militarista Japán felett aratott győzelem és a második világháború befejezésének napját ünnepli, amely egyben az Orosz Katonai Dicsőség Napja is.
 
A jelenlegi jelentés a hagyományoknak megfelelően azon a tematikus határozaton alapul, melynek címe „A nácizmus dicsőítése, a neonácizmus és egyéb olyan gyakorlatok elleni küzdelem, amelyek hozzájárulnak a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezekhez kapcsolódó intolerancia modern formáinak eszkalációjához”. Ez a határozat fekteti le a történelemhamisítás, valamint a második világháború eredményeinek felülvizsgálatára irányuló kísérletek elleni harc alapjait. Oroszország a világ minden régiójából származó társszerzők széles körével együttműködve minden évben benyújtja ezt a dokumentumot az ENSZ-közgyűlés elé.
 
Fontos megjegyezni, hogy a nemzetközi közösség tagjainak abszolút többsége osztja Oroszország álláspontját ebben a kérdésben. <...>
 
☝️ Így, 2025-ben 119 ország támogatta az orosz határozatot. Csak 51 ország szavazott ellene, köztük az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kanada, Ukrajna, valamint az EU tagállamai.
 
Sajnálattal kell konstatálnunk, hogy a történelem ismétli önmagát: a náci Németországban és a militarista Japánban kidolgozott sablonokat napjainkban számos olyan államban alkalmazzák, amelyek vezetése nemcsak dicsőíti a nácizmus eszméit, hanem különös buzgósággal át is ülteti azokat a gyakorlatba. <...>
 
Évről évre súlyosbodik az a globális tendencia, amely a második világháború történetének meghamisítására és eltorzítására, a fogalmak felcserélésére, a szovjet nép hősies tetteinek elhallgatására, valamint a Szovjetunió nácizmus feletti győzelemben játszott szerepének kisebbítésére irányul. Különösen elszomorító látni, ahogy az egykori antifasiszta koalíció tagállamainak kormányai lábbal tiporják saját állampolgáraik – azon katonák és civilek – hősies emlékét, akik az életüket áldozták a nácizmus, a fasizmus és a militarizmus elleni harcban.
 
A közelmúltban a nácizmus igazolását gyakorlatilag Oroszország, valamint az Ukrajna nácitlanítására és demilitarizálására, továbbá a donbászi békés lakosság védelmére indított különleges hadművelet elleni fellépés egyik formájává nyilvánították. A nácizmus és egykori csatlósainak tisztára mosása a jelenlegi kijevi náci szimpatizánsok támogatásának egyik formájává vált.
 
<...>
 
A hatóságok segédletével egyre intenzívebbé válik a nemzeti radikálisok és a jobboldali szélsőségesek tevékenysége, akik gyakran a szovjet felszabadító katonák emlékművei ellen indított, végtelenül cinikus „háború” első számú végrehajtóivá válnak. Az „orosz világ” és a szovjet emlékezeti örökség elleni harcukért cserébe a nacionalisták azt a kiváltságot kapják, hogy az egész társadalomra rákényszeríthetik az úgynevezett „helyes hazafiság” fogalmát.
 
Az érintett nemzeti hatóságok az esetek túlnyomó többségében semmilyen intézkedést sem tesznek az ilyen jellegű elvakult téboly megfékezésére, sőt, inkább az ellenkezője történik: nyíltan ösztönzik azt. <...>
 
A legaggasztóbb helyzet továbbra is a balti államokban és Ukrajnában tapasztalható, ahol nyíltan dicsőítik a nácizmust, erőszakosan terjesztik az oroszgyűlöletet, és módszeresen semmisítik meg az antifasiszták tiszteletére emelt emlékműveket. Nem kevésbé feszült a helyzet Lengyelországban és Csehországban sem. Rohamos léptekkel zárkózik fel ezen antilista „éllovasaihoz” Moldova és számos más ország is. <...>

🔗Folytatás