Почему бы не восхищаться грамматикой и поэзией одновременно? Для этого идеально подходит стихотворение Шандора Каняди (Kányádi Sándor):

Ige–idők
– Az én időmben,
– A mi időnkben:
Múltban és mában,
a jövendőben.
– Tízezer éve.
– Tízezer múlva.
Mondották, mondjuk
s mondják majd újra:
volt,
vala,
lesz,
van.
Kifogyhatatlan.
S elfér e három
igealakban.


#magyarversek@paprika_courses