Médiavadász

Donald Trump összehívta az összes amerikai techóriás vezetőjét, Mark Zuckerbergtől Elon Muskon át, a Google, a Microsoft, az Nvidia, az Amazon és az OpenAI elnökeiig. Aláírtak egy egyezményt az ai (gépész) kapcsán, hogy a jövőben mindenki nagy felelősséggel és óvatossággal fogja fejleszteni a saját ai-rendszerét. A dokumentum állítólag nem kötelezi ezeket a nagyvállalatokat semmire, azaz leginkább kirakattalálkozó volt. Trump ragaszkodik a gépész gőzerővel történő fejlesztéséhez, hogy legyőzze Kínát. Visszaszorításról, lassításól szó sem eshet, a cél csupán néhány biztonsági megoldás bevezetése.

Meglehetősen bizarr, hogy az amúgy is problémás "mesterséges intelligencia" megnevezést Trump betiltotta, helyette most már a még aggályosabb "szuperintelligencia" kifejezést kell használni. Sajnos ez a megnevezés még inkább hozzá fog járulni az ai-val (gépésszel) kapcsolatos félreértésekhez és misztifikálásokhoz, azt sugallva, mintha ez egy embert felülmúló, félisteni entitás lenne.

Vona RTL-es szereplése kapcsán Hajós jól megfogalmazta, hogy az ő szemükben (a "normálisan gondolkozók" szemében) egy volt "fasiszta", bármilyen kényszeresen is szakítani akar múltjával, akkor is "fasiszta" marad. És bármennyire nehéz helyzetben van, "nem fogják sajnálni". Vonát egyébként pontosan azért hívta be a pedók irányításával működő RTL, mert nézettséget hoz. Az árulót játszó áruló Vona miatt most még azok a nemzeti radikálisok is oda fognak kapcsolni, akik amúgy nem nézik.

Magyar Péter a mi Jézusunk? A mi megváltónk? Ez még Gulyás Mártonnak is sok volt. Ha Magyar Péter és a Tisza mindent IS jól csinálna, még akkor is blaszfémia lenne megváltásként tekinteni a tevékenységükre. A megváltás ráadásul nem olyan dolog, amit az ember „nem vesz észre”. Ez nem csak vicc, hanem az istenkáromlás kategóriája. Félreértések elkerülése végett én látom Krasznahorkai bizonyos műveinek értékeit. Amit viszont itt mond az botrányos és nevetséges.

Krasznahorkai László Nobel-díjas író úr, amikor beszél, jelen esetben, amikor nagyinterjút ad, akkor is olyan, mintha írna. Egészen pontosan mintha mesélne. És ez a szóban mesélés éppoly magával ragadó, mint az írásai (már akinek). Olyannyira az, hogy amikor az életéről vagy magáról vagy a gyengeségeiről beszél kendőzetlenül, akkor sem tudjuk pontosan, hogy mi valós és mi kitalált. Látszólag őszinte. Talán túlzottan is. Olyan, mintha ez az őszinteség is a mese része lenne. Mintha egy megírt karaktert látnánk, egy nagy írót, aki most kitárulkozik. Akinek minden vágya volt a Nobel-díj, de pózból mégsem örül neki. Aki számos nyelven árulja a könyveit, miközben szaroknak tartja azokat, de azért megsértődik, ha más is ezt gondolja róluk. Aki bájosan elkalandozik, és várja, hogy visszatereljék az eredeti témához. Aki a rosszhiszemű híresztelésekkel ellentétben látja a magyarok értékeit, jóllehet csak a mélyszegénységben élők összetartásában. Aki intellektuális, művelt vélemény álruhájában kötelezően orbánozik egy sort a legfelszínesebb proli szintjén. Aki Magyar Pétert megváltónak nevezi, de gyorsan helyreigazítja magát, hogy csak viccelt. Aki magasztosan a szakrális helyek szentségéről okít, de aztán a szerelmet puszta biológiai és fajfenntartási ösztönnek nevezi.

Szóval ez a Krasznahorkai László Nobel-díjas író úr is mintha egy szereplője lenne Krasznahorkai László Nobel-díjas író úrnak. Akit előre megírt, és akit most eljátszik. Az író úr mindenről tud beszélni, nem illetődik meg egy kérdéstől sem. Válaszaiban legtöbbször van valami, ami a szokványos interjúkhoz képest többletet ad, amin úgy elmerengünk, amiben mintha rejlene valami extra felismerés és belátás. De ez a többlet általában megtorpan annál a mélységnél, ami igazán fajsúlyossá, húsbavágóvá tenné megállapításait. Érezzük, hogy le akar nyűgözni, és hogy performansza lényege tulajdonképpen a lenyűgözés. És emiatt annyira nem is számít, hogy mit mond. Mert a nyelv neki egy hangszer, amin édes dallamot játszik, amivel megdöbbent és felvidít és elszomorít és elkápráztat. És éppen ezt szeretik úgy benne. Nem azt, ami valós és igaz, hanem hogy olyan valósnak és igaznak tűnik, hogy akár az is lehetne. Csakúgy, mint Krasznahorkai László Nobel-díjas író úr szépen megírt karaktere: Krasznahorkai László Nobel-díjas író úr.

Mozaikjobboldalról szóló videónk szöveges változata is elérhető:
Substack: https://mediavadasz.substack.com/p/mozaikjobboldal
Médiavadász: https://mediavadasz.hu/mozaikjobboldal/
Youtube: https://youtu.be/vnTO_6fopHY

Mozaikjobboldal | Lehetőség vagy csapda?

Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője dobta be a köztudatba a mozaikjobboldal kifejezést. A témával kapcsolatos meglátásunk tradicionális szempontból.

Támogatási lehetőség: https://ko-fi.com/mediakritika
Youtube: https://youtu.be/vnTO_6fopHY

00:00 Mozaikjobboldal kifejezés megjelenésének körülményei
01:01 A kifejezés étrelme
02:55 A felelősök önkritikájának szükségessége
04:07 A hierarchia fontossága
06:19 A pártpolitika hiányosságai
08:45 A jobboldaliság lényege
10:28 A világos helyzetértékelés és önkritika jelentősége
11:12 Példák: Ultrahang, Orbán Viktor, Mi Hazánk, Kommentár
14:16 Médiavadász értékelése és konklúzió #mozaikjobboldal

Sydney Sweeney többedik alkalommal veri ki a biztosítékot liberáliséknál. Korábban farmert, most pedig egy sportfogadási céget reklámozott alig fedett kerekded idomait előnyös pózokban megmutatva. A nők szexuális eltárgyiasítása ma már nem divat, a színésznőt pedig nem győzik ütni-vágni emiatt.

Legalábbis a felszínen úgy tűnik, mintha ez lenne a helyzet. Valójában a cég reklámjának a reklámozásáról van szó. A következő a helyzet: megjelenik egy reklám, amit felturbóznak. A reklámmal kapcsolatos információkat fontos közéleti témaként tálalják, majd azt felkapják a hírek, beszélgetős műsorok, influenszerek, és az elérés megszázszorozódik. Korábban a média látszólag nekiment Sydney Sweeneynek, de a valóságban az American Eaglet támogatta abban, hogy rekordmennyiségű farmert adjon el. Most pedig ugyanezt teszi a másik céggel.

A média felháborodása éppúgy hazugság, mint az a feltételezés, hogy a színésznő ezzel valahogyan autonóm módon és bátran a konzervatív értékek mellett állna ki.

ENERGIAFEGYVER? 9/11 SÖTÉT TITKA

25 éve, hogy a Word Trade Center épületeit a földdel tették egyenlővé. Noha azóta már rengeteg elemzés, elmélet, bizonyíték került napvilágra, ami a terrorista akcióként elkönyvelt eseményt más megvilágításba helyezi, a fősodratú média – jobb, bal egyaránt – még mindig a régi, unalmas nótát fújja. A részleteket illetően megoszlanak a vélemények, de az ma már értelmesen gondolkozni képes körökben nem kérdéses, hogy ez az Egyesült Államok önmerénylete volt azzal a céllal, hogy ürügyük legyen közel-keleti országok megtámadására, illetve saját állampolgáraik szorosabb megfigyelésére.

Napokig lehetne sorolni az ellentmondásokat. A terroristák által hátrahagyott "Hogyan térítsünk el repülőgépet?" című könyvtől, a nem előkerült repülőroncsokon át, a fizikai törvényeknek nem engedelmeskedően összeomló épületeken keresztül, a világ legkomolyabb légvédelmi rendszerének csődöt mondásáig számos furcsaság van, amit a mai napig nem sikerült megnyugtatóan megmagyarázni.

Ennek ellenére magukat komolynak tartó oknyomozó felületek ma is ugyanazt a mesét mondják, amit valakik 25 éve kitaláltak. Beszédes, hogy az akkori amerikai elnök, George Bush is éppen kisiskolásoknak olvasott fel, amikor tudomást szerzett a merényletről. Ez valójában egy burkolt kiszólás. A világnak 2001. szeptember 11-én felolvastak egy mesét, ugyanúgy, ahogy a kicsiknek szokás a délutáni szunyóka előtt.

9/11 meséje nagyon horrorisztikusnak tűnik, de a valóság még ennél is sokkal hátborzongatóbb. A legérdekesebb és egyben legmeghökkentőbb elmélet szerint a leomló épületeket nem a repülőgépek okozták, de még csak nem is szándékos, előre eltervezett robbantások, hanem valamiféle szuperfegyver, ami élő szervezetnek (fáknak, embereknek) nem árt, de képest a fém, a beton molekuláris szerkezetét úgy megbontani, hogy az teljesen elporladjon. Judy Wood ezt könyveiben és videóiban részletesen feltárta, és elég meggyőző észrevételei vannak.

Mostanában egyre többet hallom azt a nem túl felemelő kifejezést, hogy „mozaikjobboldal”. A szó az eltérő nagyságú, nézetű, érdekű, célú többé-kevésbé jobboldalinak mondható szerveződések szorosabb-lazább szövetségére utal. Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője dobta be a köztudatba. A Fidesz választási vereségét és kezdetleges szétesését követően fogalmazódott meg többek részéről az a gyorsan elcsépeltté vált gondolat, hogy „a jobboldalnak meg kell újulnia”, a szóban forgó kezdeményezés pedig egy megoldási kísérlet a felmerülő problémára. A felfogás azt sugallja, mintha a jobboldal egy hatalmas kirakós lenne, aminek az egymással akár egészen ellenséges szerveződések éppúgy alkotóelemei, mint az egymástól csupán apró árnyalatokban eltérő csoportosulások.

Lényegében mindegyik jobboldali közösség a puzzle fontos darabkája, amely a maga helyén és módján hozzátesz a jobboldaliság közös ügyéhez (amit egyelőre senki sem definiált, hogy a baloldalellenességen túl mit takar pontosan). A cionista és hitgyülis Ultrahang éppúgy részét képezi, mint a Légió Hungária. A zsíros fizetésért lelküket eladó volt megafonos reklámarcok éppúgy tagjai, mint a velük nem éppen egy intellektuális színvonalat felmutató Magyar Szemle.

Számomra meglehetősen hamiskásan cseng, hogy az eltérő jobboldali irányulások bizonyos fokú elismerésének és elfogadásának azután kellett bekövetkeznie, hogy hatalmasat bukott a kormány. Ezen gesztusok megtételére a hatalom biztos tudatában, annak kényelmében, annak előnyeit élvezve, annak sikereiben sütkérezve nem különösen mutatkozott szándék. Hosszú éveken keresztül milliárdok mentek el ócska propagandára, amik, most már tudjuk, nemcsak ócskák voltak, hanem tökéletesen hatástalanok is. Mindeközben a jobboldali értékek mentén kitartóan kiálló, értékes munkát végző személyek és szerveződések gyakorlatilag semmilyen elismerésben, semmilyen támogatásban nem részesültek. Amikor az erőforrások rendelkezésre álltak, sokak mindenhol falakba ütköztek, mert nem pont azt a langymeleg, identitásnélküli szalonjobboldaliságot képviselték, amit a legtöbben a Fidesz háza táján. Most, hogy az erőforrások elapadtak, nyúlik a segítő kéz?

Óhatatlan, hogy az ember őszintétlenséget szimatoljon. Hirtelen vállalható lett a HVIM? Buksisimogatást kap a Mi Hazánk? Elismerő csettintés az Ars Naturaenak? Ha még lenne Magyar Hüperión, esetleg ők is kapnának egy pacsit? Békés Márton mintha kicsit elkésett volna ezzel. Ég a ház, ilyenkor minden tűzoltó értékes. Hirtelen a kopott csizmájú, az alkoholista, a szabadszájú tűzoltó segítsége is jól jön, akiket korábban fizetség nélkül elzavartak. De jut-e majd megbecsülés nekik, ha a ház ismét eredeti pompájában áll, és a baj elillant?

Álodüsszeia | Mítosz ateista szemmel

Nolan legújabb filmje nem adaptáció, hanem az Odüsszeia dekonstrukciója. Legnagyobb hiányossága, hogy teljesen száműzi belőle a spiritualitást és az archaicitást, az eredeti mű legfontosabb vonásait.

Youtube: https://youtu.be/ziDzh48ORHY
Támogatás: https://ko-fi.com/mediakritika

Hogy mit nevezünk búmerségnek? Ezt.

Javaslom, hogy a „maradj otthon” és „oltasd magad” dalokhoz hasonlóan készüljenek „lekapcsolom a villanyt, érted is” vagy „ma sem locsolok a kertben” slágerek, amivel szórakoztató módon edukáljuk az embereket arra, hogyan válhatnak nemzetmentő hősökké azzal, ha csak minden második nap fürödnek vagy feljelentik a szomszédot autómosás miatt.

Amikor a giccs olyan méreteket ölt, mint Forsthoffer Ágnes ömlengése a légkondit pár fokozattal lejjebb kapcsoló, autómosást elnapoló, csak minden második nap zuhanyzó hétköznapi hősökről, hazafiakról, egy jóérzésű embernek óhatatlanul valami bűnös tettre késztető gondolat fogan meg a fejében (például, hogy egész nap kiengedve hagyja csapot, beindítja az összes háztartási gépét), nem azért, mintha pazarló természet lenne, vagy kimondottan szabotálni akarná a kormány kérését, hanem mert szükségét érzi, hogy megpróbálja helyreállítani az egyetemes rend kibillenését, amit ez a negédes, csöpögős, hányingert keltő jótettlekűsködés, maradjotthonkodás okozott.

Ez állhat a brutális méreteket öltő spanyol migránsinvázió hátterében.

Nem vagyunk a parttalan áramfogyasztás hívei. Sem extrém hőségben, sem máskor. Az új kormány által keltett pánikhangulat azonban az elmúlt évtized legdrasztikusabb eseményére emlékeztet. A Covid alatt egy valósnak tűnő fenyegetésre hivatkozva vezettek be úgynevezett egészségügyi korlátozásokat, amikkel a lakosság szabadságába, életébe szükségtelen mértékben, megalázó és egészségkárosító módon (maszk, vakcina, kijárási tilalom stb.) beavatkoztak. Most az energiaválság ürügyén hasonló szankciókkal riogatnak. Olyan, mintha egy főpróbát látnánk. A lakosságot minden téren korlátozó új rendszer kialakításának főpróbáját, ahol bárkit azonnal lekapcsolhatnak az áramról, ha nem viselkedik jól, azaz ahol „senki sem adhat vagy vehet, ha nem viseli a fenevad jelét: nevét vagy nevének a számát.”

A Budapest Shame egyik legnagyobb botránya a Zeus Salas nevű venezuelai „művész” performansza volt, aki a beszédek alatt a háttérben egy szarvas félszemű állatot vitt vászonra. A pokoli lény egyik szeme csukva van, a másik az egyiptomi Hórusz szemét jeleníti meg. Karácsony Gergely közben vígan, mosolyogva fejezte ki reményét, hogy hamarosan összeadhatja az első azonos nemű boldog párt. Ha megnézzük a „művész úr” más munkáit, láthatjuk, hogy a sátánisták és illuminátusok által gyakran használt jelképek köszönnek bennük vissza. A félszemű, démoni szarvakkal rendelkező, fordított pentagramot viselő, piramisok közt pózoló, hímnős démoni lények elengedhetetlen elemei alkotásainak.

Tudat alatt ezek az emberek olyan szimbólumokhoz kapcsolódnak, olyan eszmék mellé állnak, olyan célokat tűznek ki, amik teljes egészében összhangban állnak a sátánizmus legfőbb céljával, az ember totális megrontásával. Lényegében sátánisták, akkor is, ha nyíltan nem tartják magukat annak. A nemi betegségek kultiválása pontosan olyan po

A leleplezés napja | Ezerrel tolják az ufópropagandát

A leleplezés napja (Disclosure Day) főszereplői az egész világ tudtára adják, hogy az idegenek köztünk élnek. Spielberg új filmjének szimbólumait és az ufópropaganda céljait elemezzük.

Támogass minket: https://ko-fi.com/mediakritika

Youtube: https://youtu.be/05fcnSJYB7k

00:00 The Age of Disclosure
01:58 A leleplezés napja története
05:10 Elmeprogramozás, Jancsi és Juliska, pillangó, félszem, elektrosokk
08:26 Spielberg ufós filmjei
09:40 Vallásellenesség
11:10 Magyarázatok az ufójelenségre
12:36 Ufóhívők téveszméi
14:10 Dzsinnek, démonok, tündérek, manók
15:43 A tradíciók meghamisítása
16:38 Titkolózás oka, paranormális jelenségek
19:00 Fizikai bizonyítékok, ufófajok
19:39 A tudat teremtő ereje
21:12 Spielberg hantázik

A leleplezés napja mindössze pár héttel az amerikai ufóakták nyilvánosságra hozatalát követően jelent meg (micsoda véletlen). A filmben egy férfi és egy nő földönkívüliekkel kapcsolatos lopott felvételeket akar nyilvánosságra hozni. Az a közös bennük, hogy gyerekkorukban ufók kísérleteztek rajtuk. A filmben többször elhangzik, hogy ezek az idegenek istenszerű lények, akiknek léte alapjaiban kérdőjelezi meg a tradicionális vallások érvényét.

Az ufópropaganda lényege, hogy az ember eredendő vallásos irányultságát eltérítse, kisiklassa. Spielberg egész munkásságának üzenete sátáni és beteg. Nem csoda, hogy ez a film sem lóg ki a sorból.

A képen Emily Blunt karaktere látható nagy- és kiskorában. Ezen a helyen látogatták meg őt az idegenek, és mosták ki az agyát. A transzformációt a Monarch-programozásban ismert pillangók jelzik a falon. Jobbra a félszem ábrázolás, ami egy repülő csészealj formájára emlékeztet.

Ha szeretnél részletesebb videóelemzést az ufótémáról, jelezd egy lájkkal!

Tegnapi videóhoz.